{"version":"1.0","provider_name":"Ilyen az \u00e9let","provider_url":"https:\/\/brigittegogh.cafeblog.hu","author_name":"Brigitta","author_url":"https:\/\/brigittegogh.cafeblog.hu\/author\/gogh_brigi\/","title":"Gyerekkori t\u00fcnd\u00e9rmes\u00e9k","html":"

\"\"<\/p>\r\n

Vannak dolgok, amikr\u0151l az emberek nem sz\u00edvesen besz\u00e9lnek. Ilyen a mag\u00e1n\u00e9let\u00fck is. H\u00e1t \u00e9n most kiv\u00e9telt teszek. Am\u00fagy sem \u00e9rtek egyet ezekkel a t\u00e1rsadalmi norm\u00e1kkal. Szab\u00e1lyok. Minek? Az emberek \u00fagysem tartj\u00e1k be \u0151ket. Akkor meg?<\/p>\r\n


Az \u00e9letem sosem volt egyszer\u0171, annyi szent. M\u00e1r kamaszk\u00e9nt t\u00f6nkretettem a sz\u00fcleim idegrendszer\u00e9t. Tizenn\u00e9gy lehettem, amikor el\u0151sz\u00f6r lel\u00e9ptem otthonr\u00f3l valami h\u00e1zibuliba, ahol az olcs\u00f3 szeszt\u0151l hamar ki\u00fct\u00f6ttem magam. M\u00e1snap persze semmire sem eml\u00e9keztem, de akkoriban ez volt a men\u0151s\u00e9g m\u00e9rc\u00e9je.\u00a0 Nekem pedig elegem volt a sz\u00fcrke kiseg\u00e9r poz\u00edci\u00f3b\u00f3l. \u00cdgy hamar beleker\u00fcltem egy olyan t\u00e1rsas\u00e1gba, akikkel el\u0151sz\u00f6r csak minden m\u00e1sodik, azt\u00e1n k\u00e9s\u0151bb minden h\u00e9tv\u00e9g\u00e9n bel\u00f3gtunk valahova. Eleinte csak h\u00e1zibulikba, azt\u00e1n Budapest legmen\u0151bb sz\u00f3rakoz\u00f3helyeire is. Any\u00e1m\u00e9k nem tudtak mit kezdeni velem. Ha tiltottak, akkor is mentem.\u00a0 Eszem \u00e1g\u00e1ban sem volt hallgatni r\u00e1juk. Amikor besz\u00e9lni akartak velem, csak \u00fcv\u00f6lt\u00f6ttem vel\u00fck. Nem volt sz\u00fcks\u00e9gem a tan\u00e1csaikra. Csak \u00e9lni akartam. Fiatal \u00e9s bolond voltam. Ez \u00edgy ment k\u00e9t \u00e9vig. Amikor az egyik este ap\u00e1m\u00e9rt a ment\u0151k j\u00f6ttek. Sz\u00edvinfarktus.<\/p>\r\n

Elborzadtam. Istenem mit tettem? Hogy lehettem ennyire \u00f6nz\u0151, hogy csak magamra gondoltam? Aznap nem mentem sehov\u00e1. Otthon \u00fcltem egyed\u00fcl a n\u00e9gy fal k\u00f6z\u00f6tt. Any\u00e1m k\u00f6zben bement a k\u00f3rh\u00e1zba, de \u00e9rthet\u0151 okokb\u00f3l \u00e9n nem tarthattam vele. K\u00f6zben a haverok folyton keretek. K\u00e9t percenk\u00e9nt cs\u00f6rg\u00f6tt a telefonom \u00e9s m\u00e1r csak 100 \u00fczentet kaptam a Messengeren, de nem \u00e9rdekelt. Aznap este valami megv\u00e1ltozott bennem. Majdnem elvesztettem az \u00e9desap\u00e1m\u2026 Azt az embert, aki felnevelt, \u00e9s akivel gyerekkoromban minden este kir\u00e1lyl\u00e1nyosat j\u00e1tszottam. Sz\u00f6rny\u0171 b\u0171ntudat t\u00e1madt bennem az\u00e9rt, amit tettem. Hogy tehettem ilyet? Megszakadt a sz\u00edve miattam\u2026
D\u00f6ntenem kellett. D\u00f6nteni, hogy folytatok-e mindent ugyan\u00fagy, vagy egy \u00e9letre elfelejtem a r\u00e9gi \u00e9letem. Azt hiszitek k\u00f6nny\u0171 d\u00f6nt\u00e9s volt, ugye? De nem, egy\u00e1ltal\u00e1n nem volt az. \u00d3r\u00e1kon \u00e1t s\u00edrtam, m\u00edg r\u00e1j\u00f6ttem, hogy senki \u00e9s semmi sem \u00e9r annyit, hogy feladjam \u00e9rte azokat az embereket, akik a vil\u00e1gmindens\u00e9get jelentik sz\u00e1momra.
Azonban az, hogy ezt a d\u00f6nt\u00e9st meghoztam m\u00e9g csak a legels\u0151 l\u00e9p\u00e9s volt. Ezt m\u00e9g k\u00f6z\u00f6ln\u00f6m kellett azokkal az emberekkel is, akiket egykoron a bar\u00e1taimnak neveztem. Ez sokkal nehezebb l\u00e9p\u00e9s volt, mint \u00e9n azt el\u0151sz\u00f6r k\u00e9pzeltem. Persze nem akartam elengedni. Erre sz\u00e1m\u00edtottam. \u00a0Egyik\u00fck sem volt k\u00f6nny\u0171 eset. N\u00e9melyik\u00fcknek borzaszt\u00f3 gyerekkora volt nevel\u0151otthonnal meg egy\u00e9b furcsas\u00e1gokkal, m\u00edg m\u00e1sokat egyszer\u0171en csak elhanyagoltak.<\/p>\r\n

Ak\u00e1rcsak engem. De nekem legal\u00e1bb volt csal\u00e1dom\u2026 Nekik semmi nem maradt. Csak az utca, ami felnevelte \u0151ket.
Id\u0151 kellett nekik, m\u00edg r\u00e1j\u00f6ttek, hogy hajthatatlan vagyok, \u00e9s nem fogok visszamenni. De szerencs\u00e9re elfogadt\u00e1k. T\u00f6bb\u00e9 nem kerestek. Ap\u00e1m pedig id\u0151k\u00f6zben jobban lett. Kiengedt\u00e9k a k\u00f3rh\u00e1zb\u00f3l \u00e9s hazaj\u00f6hetett. De m\u00e9g mindig nem tudtunk besz\u00e9lni. Csak but\u00e1n n\u00e9zt\u00fck egym\u00e1st. Nem hitte, hogy meg tudok v\u00e1ltozni. Nem hib\u00e1ztattam \u00e9rte. \u00c9n sem hittem volna magamnak. A j\u00e9g kett\u0151nk k\u00f6z\u00f6tt csak akkor t\u00f6rt meg, mikor any\u00e1m a padl\u00e1sr\u00f3l valahogy el\u0151hal\u00e1szta T\u00fcnd\u00e9r Lala t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t. Ez volt az egyik kedvencem, amit mindig \u0151 olvasott fel nekem. Csak is \u0151. Senki m\u00e1s sem volt j\u00f3. Mikor hossz\u00fa \u00e9vek ut\u00e1n \u00fajra a kezembe fogtam a k\u00f6nyvet els\u00edrtam magam. Percekig nem tudtam mit mondani, de any\u00e1m csak mosolyogva n\u00e9zett r\u00e1m.
Azt\u00e1n elindultam ap\u00e1m fel\u00e9. Az ablakon \u00e1t b\u00e1multa a kinti vil\u00e1got. Tudom, hi\u00e1nyzott neki a friss leveg\u0151. Mi\u00f3ta az eszemet tudom, egyetlen percig sem l\u00e1ttam hever\u00e9szni. Mindig is dolgos ember volt, akit meg\u00f6lt a t\u00e9tlens\u00e9g. Cs\u00f6ndben mell\u00e9 \u00fcltem \u00e9s az \u00f6l\u00e9be cs\u00fasztattam a T\u00fcnd\u00e9r Lal\u00e1t. El\u0151sz\u00f6r nem reag\u00e1lt semmit, de amikor megl\u00e1tta mit is tartok a kezembe, egy pillanat alatt megv\u00e1ltozott a hangulata. Az arca felder\u00fclt, de ez csak p\u00e1r m\u00e1sodpercig tartott\u2026-R\u00e9gen ez volt a kedvenced. Volt, hogy egym\u00e1s ut\u00e1n k\u00e9tszer kellett elolvassam neked \u2013 egy pillanatra r\u00e1m n\u00e9zett. A szemeim m\u00e1r k\u00f6nnyben \u00fasztak, de \u0151 folytatta \u2013 tizenk\u00e9t \u00e9v telt el az\u00f3ta. Mondd mit rontottam el? Mit kellett volna, m\u00e1sk\u00e9pp tegyek?- k\u00e9rdezte remeg\u0151 hanggal.
Percekig n\u00e9zt\u00fck egym\u00e1st. Azt\u00e1n felt\u00f6rt bel\u0151le a s\u00edr\u00e1s. Addig sosem l\u00e1ttam \u00edgy. Nem, hogy s\u00edrni, de f\u00e9lni sem l\u00e1ttam azel\u0151tt. De, akkor abban a pillanatban beengedett az addig rejtett vil\u00e1g\u00e1ba.
-Te semmit nem rontott\u00e1l el! \u2013 v\u00e1laszoltam \u0151szint\u00e9n \u00e9s \u00f3vatosan \u00e1t\u00f6leltem, majd \u00fagy folytattam \u2013 \u00e9n voltam \u00f6nz\u0151. Nem t\u00f6r\u0151dtem vele, hogy a tetteimmel \u00e9s a szavaimmal mit teszek. Jaj, apa ne haragudj! \u00cdg\u00e9rem, m\u00e1s leszek! \u2013 m\u00e1r \u00e9n is s\u00edrtam. \u00dajra gyerek voltam, aki a pap\u00e1ja \u00f6lel\u00e9s\u00e9ben keres vigaszt.
-Mindketten hib\u00e1ztunk. Te is, aki fell\u00e1zadt a rendszer ellen \u00e9s \u00e9n is, aki nem t\u00e1mogatott el\u00e9gg\u00e9. Tudom, hogy hiba volt, hogy olyat akartam r\u00e1der\u00fcltetni, amit te sosem szerett\u00e9l. Ezen az sem v\u00e1ltoztat, hogy csak j\u00f3t akartam neked.
-Mi lenne, ha \u00fajrakezden\u00e9nk, am\u00edg m\u00e9g nincs k\u00e9s\u0151?\u00a0 J\u00f6het egy kis T\u00fcnd\u00e9r Lala? - n\u00e9zett r\u00e1m cinkosan, \u00e9n pedig csak b\u00f3logattam \u00e9s bevackoltam magam az \u00f6lel\u00e9s\u00e9be \u00fagy, ahogy r\u00e9gen is tettem.
Azt m\u00e1r egyik\u00fcnk sem l\u00e1tta, hogy any\u00e1m az ajt\u00f3 takar\u00e1s\u00e1b\u00f3l n\u00e9zett minket. Ezt m\u00e1r csak k\u00e9s\u0151bb mes\u00e9lte el. De az biztos, hogy aznap este \u00faj fejezet kezd\u0151d\u00f6tt mindannyiunk \u00e9let\u00e9ben. Persze azzal tiszt\u00e1ban voltunk mindannyian, hogy m\u00e9g kem\u00e9ny csat\u00e1k v\u00e1rnak r\u00e1nk, m\u00edg \u00fajra egym\u00e1sra tal\u00e1lunk. De a boldogs\u00e1gunk\u00e9rt mindannyian hajland\u00f3ak voltunk megk\u00fczdeni\u2026<\/p>\r\n

fot\u00f3 : Pixibay

<\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/brigittegogh.cafeblog.hu\/files\/2020\/03\/baby-22194_1920-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}