1.0Ilyen az élethttps://brigittegogh.cafeblog.huBrigittahttps://brigittegogh.cafeblog.hu/author/gogh_brigi/<p><img class="aligncenter" src="https://brigittegogh.cafeblog.hu/files/2020/09/children-1869265_960_720-1.jpg" alt="" width="684" height="456" /></p> <p>Van erre egyáltalán bármi szabály?</p> <p>A napokban néhány újdonsült barátnőmmel kávéztam, mikor valahogy feljött ez a téma köztünk. <br />Mikor rám került a sor a beszélgetésben tudtam, hogy furcsa dolgokat fogok mondani.<br />Nekem egy időben nagyon sok barátom volt , beleértve a felszínes és sokkal mélyebb kapcsolatokat is. Aztán valahogy változtak a dolgok. <br />Változtak, de az, hogy kevesebb ember lett körülöttem, még nem jelentette azt, hogy kevesebb érzelmi teher nyomta volna a vállam.<br />Voltak emberek, akiket nagy vesztességként könyveltem el, mikor az útjaink ketté váltak.<br />És vannak azok, akik jelenlétükkel csak mérgezték az életem.</p> <p>Ha azt mondom, hogy óriási szeretetigényem van, mint szerelem, mint barátság terén azzal még talán keveset is mondok. Olyan vagyok, mint Szabó Magda az Ajtó című regényéből Emerenc, akinek Anna a kapcsoltuk vége felé tette fel azt a kérdést, hogy csak menteni szeret embereket vagy bújtatott is valakit/kiket. Emerenc mindkettőt megtette. Én inkább csak mentettem, de annyit, hogy azt már számom se tudom tartani.</p> <p>Voltak mentális gondokkal (depresszió, pánikzavar, szorongás) , függőségekkel (drog, alkohol, szex) küzdő barátaim is  és sajnos volt néhány nagyon toxikus ember is az életemben. És én nagyon szerettem őket. Egytől egyik. Még a toxikusat is. Az utolsót különösen. A legutóbbi volt mind közül a legkedvesebb és ő okozta a legtöbb fájdalmat is. Azért mondom, hogy  legutóbbi, mert vele két hete váltak ketté útjaink, szóval ez még egy egészen friss dolog. <br />És persze voltak azok, akik mentálisak teljesen jól voltak, mielőtt bárki azt gondolná, hogy nekem valami különös fétisem lenne e-téren.</p> <p style="text-align: left"><strong>Sok embernek adtam kulcsot magához, sokakkal ma is tartom a kapcsolatot, de már nem vagyunk barátok. Mert hát ki is a barát?</strong></p> <p>Valaki, akivel osztozunk örömön és bánaton.<br />Aki elfogad olyannak, amilyenek vagyunk.<br />Valaki, akivel kölcsönösen Meghallgatjuk és Támogatjuk egymást.<br />Akiben meg tudunk bízni.<br />Valaki, akihez mindig őszinték lehetünk.</p> <p>És nem az a barát, aki csak kér, de sose ad.<br />Aki szavakkal szeret minket.<br />Aki fürdőzik fényünkben, de borunkban eltűnik.<br />S nem is az, aki dicséretért cserébe öleléssel fogad minket…</p> <p> </p>richhttps://brigittegogh.cafeblog.hu/files/2020/09/hands-2847508_1920-150x150.jpg150150