Ilyen az élet

Drága olvasók! Mint páran már tudják a Centrál Média januártól a Cafeblogot tárhelyszolgáltatóvá alakítja, ezért a továbbiakban a blogolás már nem lesz lehetséges a cafeblog.hu keretein belül. Ezért az a döntésem született, hogy új weboldalon folytatom tovább. Az oldalt nem törlöm, mert a bejegyzéseket nem szeretném az új oldalra átköltöztetni, azokat itt továbbra is meg… Tovább »

Ez az írás egy terápiás beszélgetés részét képezte… Érdemes ebben a kontextusban végiggondolni. Noha koránt sem mondanám magam a toxikus kapcsolatok szakértőjének, azért nekem is sikerült néhány olyan emberbe belefutnom, akire tökéltesen illik a címben is említett jelző. Mikor legelőször találkoztam ezzel az embertípussal, alig múltam 9 éves, csak akkor még nem tudtam minek nevezzem/hogyan… Tovább »

Szerintem nincs olyan ember, aki ne hallott volna a nyitott házasság intézményéről, ami sokakat felháborít, mások pedig nem törődnek vele, mondván mi közük van mások intim szférájához. Én sem törődtem vele egészen addig míg egy nap be nem sétált egy ember az életembe, aki szerető egy ilyen kapcsolatban. Én nem kérdeztem, magától mesélt. Őszintén szólva… Tovább »

Van erre egyáltalán bármi szabály? A napokban néhány újdonsült barátnőmmel kávéztam, mikor valahogy feljött ez a téma köztünk. Mikor rám került a sor a beszélgetésben tudtam, hogy furcsa dolgokat fogok mondani.Nekem egy időben nagyon sok barátom volt , beleértve a felszínes és sokkal mélyebb kapcsolatokat is. Aztán valahogy változtak a dolgok. Változtak, de az, hogy… Tovább »

Sziasztok!     Brigi vagyok, az Ilyen az élet blog szerzője. Az iskoláim alapján turizmus-vendéglátás szakon végzett közgazdász. Jelenleg művészeti igazgatást tanulok. 2009 óta írok, pontosabban 9 éves korom óta. Egy lelki abúzus vagy ha úgy tetszik cyber bullying áldoztaként ezt láttam egyetlen menekülési útvonalnak. Azóta írok. A jelenlegi nem az első blogom. Korábban már… Tovább »

„Kell, hogy legyen egy B terv”- hallottam sokszor. Hát nekem nem, hogy „B” , de még „A” tervem sincs a jövőre nézve… Őszinte leszek veletek : azt se tudom mit csinálok. És ez látszik. Eddig azt hittem nem, de rá kellett jöjjek, ez már csak akkor lehetne szembetűnőbb, ha nagy betűkkel kiírnám a homlokomra, hogy… Tovább »

Szeptember elsejével, fél év szünet után újra becsengettek, ami nagyban megosztotta az embereket. Több olyan véleményt is olvastam, miszerint a gyerekeken kísérleteznek a koronavírust illetően, de ehhez érdemben nem tudok hozzászólni. Azt viszont tudom, hogy ennek az egésznek a maga kockázatán/tain túl megvan a maga előnye is, hiszen az online oktatás során bizonyossá vált, hogy… Tovább »

4/4.rész Záró fejezet Előző részek:1.rész -> ITT2.rész -> ITT3.rész -> ITT Másnap Zoli hívására keltem. Mivel előző este csak arra volt erőm, hogy beesek az ágyba, így a vele való beszélgetés is elmaradt. Furcsa volt az érzés, hogy valaki aggódik értem, de azért egészen jól esett. Az irodába érve aztán furcsa meglepetés fogadott: mindenhol lufik és virágok… Tovább »

4/3.rész Előző részek:1.rész -> ITT2.rész -> ITT A randi hallatlanul jól sikerült. Zoli a Sarki fűszeresben foglalt le egy csendes asztalt. Bár nem említettem neki, de korábban már kinéztem ezt a helyet. Talán még a gondoldataimban is képes olvasni… Utána pedig kiültünk a Duna partra, s órákig néztük a kivilágított várost. Már idejét sem tudom,… Tovább »

4/2.rész Előző rész : ITT Zoli mellett kelni általában maga volt a csoda. Általában ő kelt előbb. A Kírával való beszélgetés után azonban képtelen voltam aludni. Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből a történteket. Órákat forgolódtam nyugtalanul a plafont bámulva. A következő kép, hogy Zoli kelteget, hogy elkések. Alig aludtam valamit. Fáradtan vonszoltam ki magam… Tovább »