Sziasztok!
Brigi vagyok, az Ilyen az élet blog szerzője.
Az iskoláim alapján turizmus-vendéglátás szakon végzett közgazdász. Jelenleg művészeti igazgatást tanulok.
2009 óta írok, pontosabban 9 éves korom óta. Egy lelki abúzus vagy ha úgy tetszik cyber bullying áldoztaként ezt láttam egyetlen menekülési útvonalnak. Azóta írok. A jelenlegi nem az első blogom. Korábban már voltam próbálkozásaim, de mind kudarcba fulladtak.
Egészen a gimnázium végéig színházi dramaturgnak készültem, de az akkori magyar tanárom annyira nem hitt bennem, hogy szó szerint a szemembe mondta, hogy abszolút nem érzi azt, hogy nekem valaha is írnom kéne. Ez annyira összetört, hogy feladtam minden ilyen irányú ambícióm és elsőként jelöltem meg a Budapesti Gazdasági Egyetem turizmus-vendéglátás szakát, ahová aztán elsőre fel is vettek.
A színház 2017 októberében került újra az életembe. Igaz akkor már egészen máshogyan. Újra írni kezdtem. Színházakról, előadásokról, emberekről.
Aztán mégis a szállodaiparban kötöttem ki. A koronavírus kitöréséig housekeeping supervisor (emeleti gondnoknő) voltam egy nagy szállodaláncnál. Imádtam a munkám, de nem elégített ki.
Én mióta az eszemet tudom színházba képzeltem el magam. Színházba, emberek között… Hát ezért jött a Károli Művészeti menedzser/ igazgatás szaka.
A blogon elsősorban történeteket mesélek, megosztom veletek a gondolataimat, érzéseimet, és saját, néha különös véleményemet a világról és a benne történő eseményekről. Mesélek még a kapcsolatainkról egymással és önmagunkkal, írok nőkről, szerelemről, küzdelmekről és a boldogságról is.
Ha további tartalmakra, rövidke képes beszámolókra, napi történésekre is kíváncsiak vagytok, akkor kövessetek facebookon : ITT
A megosztásokat és a kommenteket pedig nagyon köszönöm! Igyekszem hasznos, színes tartalmat gyártani.
Képek forrása minden esetben a Pixibay, ha ettől eltér azt jelezni fogom külön!
Köszönettel : Brigitte, a blog szerzője

Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: