Először is szeretném leszögezni, hogy nem vagyok egy elkeseredett, begyöpösödött anti-Valentin napi ember, aki csak azért, mert jelenleg nem él kapcsolatban, automatikusan utálja azokat, akiket viszont igen. Erről szó sincs. Engem sosem zavart az ilyesmi, és nem is értem azokat, akikben ez bármiféle törést okoz .
Szóval tényleg nem azokkal van bajom, akik ezen a napon meglepik a kedvesüket valami aprósággal, mert ez szerintem teljesen rendben van, hanem arról, hogy sok ember számára ez a nap már nem is a szerelemről/ szeretetről szól, hanem arról, hogy megmutassák világnak, hogy őket mennyire szeretik, mert xy Ft értékben kaptak virágot, utazást, ruhát vagy bármi egyéb más dolgot. Nekem tényleg csak az utóbbival van bajom. Meg azzal, hogy míg pár éve maximum a virágárusok voltak, akik ebből profitáltak, ma már minden kisebb- nagyobb üzletlánc egy teljes úgynevezett iparágat húzott fel erre. Nyilván, mert rájöttek arra, hogy az emberek ilyenkor sokkal többet költenek és természetesen mindenki pénzből él, így ez mondhatni természetes folyamat ez az egész. Az egyik hozza magával a másikat, mint valami ok- okozati összefüggés. És azért ez valamilyen szinten elég szomorú.Mármint az, ha a méregdrága ajándékok mögött nincs valódi szeretet és/vagy szerelem…
Én leginkább ilyenkor azon akadok ki, hogy vannak olyan emberek, akiknél a pénzbeli értéket egyenlővé teszi azzal, hogy a párja mennyire szereti őket . Miért? Mert ha mondjuk, egy szál rózsát vesz, az 50 helyett akkor mi van? Kevésbé szereti őt? Na, erről beszélek… Ez szerintem egészen elfogadhatatlan! De sajnos manapság egyáltalán nem egyedi esetről beszélek, sőt…
A saját környezetemben is ismerek olyat, aki egyébként egy boldogtalan a kapcsolatában él, ennek ellenére évek óta minden Valentin napon posztolja a létező összes közösségi média felületre, hogy milyen új telefont , ruhát, kiegészítőt és utazást kapott a párjától és hogy most jaj, de szeretik egymást. És hogy honnan tudom, hogy a valóságban épp ennek az ellenkezője igaz? Mert nem egyszer panaszolta el nekem, hogy Z. ( ő a barátja) kezet emelt rá vagy esetleg meg is verte, de ő vele marad, mert szereti és hát mert Z-nek van pénze és azt az életet ő maga nem engedhetné meg. Eleinte próbáltam észhez téríteni, de aztán rájöttem, hogy teljesen hiába való minden próbálkozásom, így aztán ezt annyiban hagytam. Az ő élete, az ő baja, hisz aki nem akarja, hogy segítsenek rajta, azon nem is lehet segíteni. De az ő példája pontosan mutatja, hogy hány olyan lány/asszony/ nő van, aki a látszatért a lelkét is eladja. És sokszor ez Valentin napon a leglátványosabb, bár én más napokon is találkozok hasonló kaliberű emberekkel, de ezen a napon szinte perceként belefutok egy-egy ilyen bejegyzésbe az interneten kutatva. És igen ilyenkor sokszor eszembe jut az, hogy az emberek hogyan képesek erre… Hogyan képesek hazudni maguknak? Hogyan tudnak ezek után nap, mint nap tükörbe nézni? Mert én képtelen lennék rá, de tényleg. De hát ezek szerint van, akinek a külsőség többet jelent, mint az hogy ön azonos és boldog legyen az életben.
Szóval ezzel a Valentin nappal kapcsolatban ez az egyetlen egy bajom, hogy átcsapott a látszat dologba és már rég nem arról szól, amiről kéne: a szeretetről és a szerelemről, az egymásra gondolásról, az apró gesztusokról a másik felé és minőségi időről, amit együtt töltünk azzal, akit szeretünk. S ha jól belegondolunk, akkor ez nem csak egyetlen napról szól, hanem egy közös életútról. Arról, hogy MINDEN egyes áldott nap tenni kell azért, hogy működjön a kapcsolat. Hogy igen is időt és energiát kell áldozni a másikra, s nem csak egyetlen nap, hanem egy életen át. Szóval nem csak Valentin napon kell egymást szeretni, hanem a többi 365 napon is. Persze ilyenkor is lehet kedveskedni a másiknak, meglepni egymást és hasonlók, de ha nincs mögötte valódi szeretet, akkor a tárgyakkal sok mindent nem érünk el. Maximum felépítünk egy hamis világot magunk köré, ahol egyikünk sem lesz soha igazán boldog. Itt pedig nekünk kell mérlegelni. Nekünk kell tudni mire vágyunk valójában. A valódira vagy csak a látszatra törekszünk?
És ezt azért pont most Valentin napon posztolom, hogy igen is gondolják át az emberek, hogy biztos feltétlen jó- e az, ha valaki csak kifelé boldog , de befelé koránt sem az. Vagy, hogy a valódi szeretetet tényleg az mutatja, meg hogy milyen értékű ajándékot kaptunk? Illetőleg, hogy egyáltalán kell-e ilyenkor bármi pénzbeli dolgot adni a másiknak, nem elég az, ha ezen a napon IS csinálunk valamit közösen?
Nem pedig azért, mert elítéltem a szívecskében úszó áradatot vagy a szerelmeseket, akik ilyenkor is (!) kedveskednek a másiknak. Nekik tényleg sok boldogságot és csodaszép együtt töltött éveket és remek élményeket kívánok együtt boldogságban! Mert nem ezzel van tényleg gond… Hanem azzal, hogy az sokan ezt a napot a szemfényvesztésre használják fel….
Ha további tartalmakra, rövidke képes beszámolókra, napi történésekre is kíváncsiak vagytok, akkor kövessetek facebookon : ITT
A megosztásokat és a kommenteket pedig nagyon köszönöm! Igyekszem hasznos, színes tartalmat gyártani.
Képek forrása minden esetben a Pixibay, ha ettől eltér azt jelezni fogom külön!
Köszönettel : Brigitte, a blog szerzője
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: