Na, jó ez a megszólítás kicsit erős, hiszen nem igen szoktunk egy világjárványnak levelet írogatni, de ettől most tekintsünk is el, s kicsit próbáljuk átvitt értelembe értelmezni a következő sorokat… Eleinte nem vettelek komolyan, hiszen olyan távolinak tűntél, de egy nap mégis csak beférkőztél az életemben és sajnos közelebbi ismerősök lettünk, mint szerettem volna. Elkezdtem… Tovább »
Kedves Korona vírus!
Na, jó ez a megszólítás kicsit erős, hiszen nem igen szoktunk egy világjárványnak levelet írogatni, de ettől most tekintsünk is el, s kicsit próbáljuk átvitt értelembe értelmezni a következő sorokat… Eleinte nem vettelek komolyan, hiszen olyan távolinak tűntél, de egy nap mégis csak beférkőztél az életemben és sajnos közelebbi ismerősök lettünk, mint szerettem volna. Elkezdtem… Tovább »
Mióta otthon vagyok akarva- akaratlanul sokkal több időm jut a közösségi média oldalak böngészésére, kiváltképp a kék emblémásére, ahol most boldog boldogtalan osztja meg egymással a tapasztalatait, érzéseit, fájdalmait, családi életét és étkezési szokásait. Ugyan nem szokásom mindenki ügyes bajos dolgát kivesézni, mert jó esetben nincs is időm erre, de mivel jelenleg megnövekedett a szabadon… 
Vannak dolgok, amikről az emberek nem szívesen beszélnek. Ilyen a magánéletük is. Hát én most kivételt teszek. Amúgy sem értek egyet ezekkel a társadalmi normákkal. Szabályok. Minek? Az emberek úgysem tartják be őket. Akkor meg? Az életem sosem volt egyszerű, annyi szent. Már kamaszként tönkretettem a szüleim idegrendszerét. Tizennégy lehettem, amikor először leléptem otthonról valami… 
Sokáig gondolkoztam azon, hogy megírjam-e a történetem, végül egy barátnőmmel folytatott beszélgetés ébresztett rá, hogy mennyien járunk hasonló cipőben. A mérgező párkapcsolat(ok)ról ezer meg ezer írást találni az internet bugyraiban, a mérgező barátságról ellenben csak elvétve, holott legalább annyi fájdalommal jár ez is. Mióta az eszemet tudom vonzanak a nehéz, már-már “betörhetetlen” emberek, azok,… 