Kedves Korona vírus!

Na, jó ez a megszólítás kicsit erős, hiszen nem igen szoktunk egy világjárványnak levelet írogatni, de ettől most tekintsünk is el, s kicsit próbáljuk átvitt értelembe értelmezni a következő sorokat…

Eleinte nem vettelek komolyan, hiszen olyan távolinak tűntél, de egy nap mégis csak beférkőztél az életemben és sajnos közelebbi ismerősök lettünk, mint szerettem volna. Elkezdtem félni tőled, hadakozni ellened, de te mindannyinknál erősebb vagy. Emberek sorsa felett hozol döntést, mintha csak Isten lennél. Nem ismersz kegyelmet, s leginkább azokat támadod, akik a legsebezhetőbbek. Akiket elkerülsz, azoktól is sokat veszel el, vállalkozások mennek csődbe miattad, kozmetikusok, műkörmösök, fodrászok mennek tönkre, vendéglátóipari egységek százai zárnak be hosszabb- rövidebb időre, dolgozókat kényszerítesz otthoni munkavégzésre, gyerekeket online tanulásra, családokat zársz négy fal közé, emberek megélhetését nehezíted meg. Romokat hagysz magad után. Egy széthullott gazdaságot és több száz munkanélkülit. Térdre parancsolsz mindent és mindenkit, aki pedig nem engedelmeskedik elpusztítottod. Fájdalmat okozol, családokat szakítasz el egymástól.

Van azonban egy másik oldalad is. Egy sokkal szelídebb. Tudsz te mást is a pusztítások kívül is, bár valljuk be, azért a fő tevékenységed inkább az utóbbi felé tolódik. Na, de nézzük kicsit az érme másik oldalát is. Embereket szorítasz a négy fal közé, akik lehet most tanulnak meg családként viselkedni, időt szánni egymásra, magunkra, az eddig elhanyagolt dolgaikra. Térdre parancsolsz, hogy megtanulhassuk végre, hálásnak kell lennünk az életünkért és többé soha semmit sem szabad magától értetődőnek vennünk. Emberek vesztik el az állásukat, s talán többüknek már régen ott kellett volna hagyni azt a mérgező légkört, amiben léteztek, persze nem mindenkinek, de biztos vannak ilyenek is.

Kedves Korona vírus, te most valamit nagyon  tanítani akarsz az emberiségnek, de jó lenne, ha visszakaphatnám a régi életem! Ha végre találkozhatnék a barátaimmal, a nagyszüleimmel és idősebb rokonaimmal is. Ha újra járthatnám Budapest utcáit, kortyolgathanám a forró habos kávét a kedvenc kávéházamba, ha végre őszintén nevethetnék tiszta szívemből. De nem akarok telhetetlen lenni. Én már annak is örülnék, ha nem ölnél meg ártatlan emberek, ha családok nemm gyászolnák miattad elvesztett családtagjaikat, ha az emberek nem félve és magányosan távoznának el, hanem szeretteik körében, ami most ugye miattad lehetetlen. Én csak ennyit kérek. Tűnj el végre! Hagyd élni az embereket! Hidd el, sokan már így is eleget tanultak és túl sok fájdalamt éltek át. Hagyd fellélegezni őket. Kérlek!

Én nem szeretem a bezártságot, a semmittevést és azt sem, ha nincsenek céljaim. Félek. Jó lenne, ha végre vége lenne ennek. S bár most sokat tanulok, készülök a nyelvvizsgámra, megtanultam kenyeret sütni, esténként társasozok a családommal, mégis csak jó lenne legalább egy kicsit visszakani abból a gondtalanságból, amit te most elvettél tőlem. A gondatlanságot és a munkámat is, amit képzeld nagyon szerettem, akkor is, ha épp kiakadtam a nap végén, ha felemeltem a hangom, ha hibáztam. Én szerettem dolgozni, s tudod bármit megadnék most azért, hogy hajnalba szóljon az ébresztő és reggel és hogy a forró kávé lemarja a torkom és tudod mit… Hiányoznak a fásult arcok reggelente, a sok megoldandó feladat, a kihívások… Ezt már nem kaphatom vissza, de tudnod kell, nem adom fel. Egyszer minden rossz véget ér, ez az időszak is véget fog, s ami ma még földre kényszerített, holnap az  tesz majd erőssebbé..

Azt nem tudom megígérni neked, hogy ha ennek vége lesz többé nem fogom túlhajtani magam, nem fogok kifulladásig dolgozni és mindig mindent meg fogok becsülni, de azt megígérhetem, hogy igyekezni fogok egy sokkal tartalmasabb életet élni, melyben sokkal fontosabb szerepet fognak játszani az emberi kapcsolataim.

Brigitte

fotó : Pixibay ( jogtiszta fotók)

Ha további tartalmakra, rövidke képes beszámolókra, napi történésekre is kíváncsiak vagytok, akkor kövessetek facebookon : ITT

A megosztásokat és a kommenteket pedig nagyon köszönöm! Igyekszem hasznos, színes tartalmat gyártani. 

Képek forrása minden esetben a Pixibay, ha ettől eltér azt jelezni fogom külön!

Köszönettel : Brigitte, a blog szerzője