5 dolog, amire a szakmai gyakorlat tanított meg

Mint páran már tudjátok rólam, január végéig még egyetemre járok, ahol a tantervbe bele van építve egy fél éves szakmai gyakorlat. Idén februárban én is elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogy választanom kellett egy gyakorlati helyet, ami nálam nem várt nehézségekbe ütközött: először egy olyan helyet választottam, amit az iskola nagy nehezen fogadott csak el, de nem sokkal később kiderült, hogy nem a helyes döntést hoztam meg, ezért az utolsó pillanatokban kellett új helyet találnom. Ekkor javasolta a barátnőm azt a helyet, ahol előző évben ő töltötte a gyakorlati idejét, s bár nehezen, de végül rászántam magam. Az első két hónap borzalmas volt, aztán, ahogy megszoktam a helyet és az embereket úgy változott meg a véleményem is. Ma már életem legjobb döntésének tartom, hogy végül egy housekeeping supervisor gyakornokként töltöttem ezt a fél évet ahelyett, hogy a rendezvényszervezés terültén próbáltam volna ki magam. Ezzel persze senkit sem akarok lebeszélni semmiről, én csak hallottam dolgokat más szaktársaimtól, ami között akad azért egy-két olyan történet, ami megerősített abban, hogy jó döntést hoztam. Na, de hogy miért is? Ha kíváncsi vagy a következő öt pontban kifejtem a véleményem és a tapasztalataim.

1.Felelősségvállalás!
Az egyik első és legfontosabb lecke a felelősségvállalás, hiszen nekünk tulajdonképpen a mini bár ellenőrzése mellett, a folyosó tisztántartása és a vendégek egyéni kéréseinek teljesítése is épp úgy a feladatkörünkhöz tartozik, mint az, hogy az, hogy az érkező vendég tiszta és kulturált szobába érkezhessen, amiért mi vállaljuk a felelősséget, hiszen végső soron mi adunk jelzést a recepció területén dolgozóknak arról, hogy a szoba állapotát tekintve kiadható vagy sem.

2.Munkahelyi barátságok
A második lecke: Barátságok a munkahelyen. Ez egy igen csak megosztó dolog. Van, aki szerint működik, más teljeséggel ellenzi. Szerintem az arany középút megtalálása a legfontosabb, ami nekem okozott azért némi nehézséget, de végül szerintem sikerült jól kezelnem ezt is (már amennyire ez tőlem telik…). Nekem mondjuk, szerencsém van, mert szuper kollégáim vannak, akikkel öröm együtt dolgozni, s bár nem mondom, hogy mindenkivel barátok lettünk, van néhány olyan ember, akivel a munkahelyen kívül is tartjuk a kapcsolatot és tényleg barátként tekintünk egymásra.

3.Stressz kezelés
Mint minden munka ez is rengeteg stresszel jár, de megéri. Megéri minden olyan pillanatért, amikor te magad látod a vendég arcát, amint megérkezik, vagy amikor távozáskor neked mondja el, mennyire szeretet itt lenni és jövőre biztosan visszatér majd (velem mindkettő előfordult). Meg aztán ott van az, hogy emberekkel dolgozol, akiknek vannak rossz napjaik és megvan a maguk nyűgje, ezt pedig nem mindig könnyű kezelni, de ezt is, mint sok minden más is simán meg lehet tanulni. Nekem is voltak rossz napjaim, amikor tele voltam stresszel, nyafogtam naphosszat és hozzám se lehetett szólni, de mint már említettem, engem szerencsére olyan emberek vettek körül, akik türelmesek voltak velem, így elég egyértelmű volt, hogy a hasonló helyzeteket én is hasonlóan reagáltam le.

4.Empátia, empátia és még több empátia!
Azt hiszem, hogy most elérkeztem életem azon szakaszába, amikor is már elég sokat mesélhetnék arról, hogy mennyire nehéz az, hogy az embernek legyen tekintélye, de közben empatikus is maradjon másokkal szemben.  Ez nagyon Nem egyszerű! Hiszen, mint mondtam mindenkinek vannak rossz napjai, amit bár megpróbálunk a munkahelyen kívül hagyni, ez nem mindig sikerül. Másoknak se, nekem se, de végtére is emberek vagyunk és nem robotok. Én amúgy is borzasztóan empatikus alkat vagyok, de ez a fél év azért megtanított arra, hogy vannak határok, amiket meg kell tartani és nem lehet mindig mindenben elnézőnek lenni, mert az emberek utána rendszeresen kihasználják a másikat.

5.A legnagyobb tanulság…: Többre vagy képes, mint gondolnád!
Még a gyakorlati idő elején jártam, amikor nem hittem el, hogy valaha képes leszek arra, amire az idősebb, tapasztaltabb kollégáim igen, de idővel persze én is belejöttem a dolgokba. Igaz a minibár számla kezelése eleinte okozott nehéz pillanatokat, de pár hét alatt sikerült túllendülni a kezdeti nehézségeken. Illetve mivel hasonló munkakörben még sosem dolgoztam nem is igazán láttam át a dolgokat, de szerencsére volt néhány kolléga, aki segített ebben is. S végtére is, rájöttem arra, hogy az ember legnagyobb korlátja mindig az önmagába vetett hite…

Összességében szerintem ez lenne az, amit szeretnék elmondani azoknak, akik esetleg hasonló döntés előtt állnak akár szakmai gyakorlat akár munkahely választás terén, hiszen minkét esetben hasznos lehet azt tudni, hogy bár eleinte biztosan lesznek nehézségek, soha nem szabad feladni. Ha végső soron maximum bebizonyosulhat az, hogy rossz döntést hoztunk, akkor van lehetőség váltani, de érdemes időt hagyni magunknak, hogy megismerjük az adott hely rendszerét, elvárásait, szabályait és a kollégákat, akikkel a későbbiekben egy csapatban dolgozunk majd.

Másrészt pedig szeretném megköszönni ezt az elmúlt fél évet azoknak az embereknek, akik mellettem voltak és támogattak. Nem mindenkinek adatik ám meg, hogy ilyen csodálatos emberekkel dolgozhasson. Én nagyon szerencsés vagyok! Ez a fél év tele volt nevetéssel, nagy tanulságokkal és könnyekkel is, de ha újra kéne választani, akkor se döntenék másképp! Életem egyik legmeghatározóbb időszaka volt ez, ami alatt rengeteget tanultam és fejlődtem. 

Részemről még van egy 10 oldalas beszámolóm erről a témáról az egyetem számára, de azt hiszem, hogy ezzel nem lesznek problémáim, hiszen nagyjából már összeállt egy kép a fejemben az egészről, már csak hozzá kéne látni, csak,hogy erre azért kicsit nehezebb rávenni magam,de szeptemberig még  van erre is bőven időm, de azért igyekszem minél hamarabb túlesni ezen a kötelességen (is).

Egy korszak most lezárult, de bízom abban, hogy az új, ami következik méltó folyatása lesz ennek a csodálatos fél évnek! <3

Ha további tartalmakra, rövidke képes beszámolókra, napi történésekre is kíváncsiak vagytok, akkor kövessetek facebookon : ITT

A megosztásokat és a kommenteket pedig nagyon köszönöm! Igyekszem hasznos, színes tartalmat gyártani. 

Képek forrása minden esetben a Pixibay, ha ettől eltér azt jelezni fogom külön!

Köszönettel : Brigitte, a blog szerzője