Tegnap láttalak

Néma voltál te, néma voltam én is és minden más körülöttünk. Nem tudtam, hogy mondhatnám el neked azt, ami már hónapok óta kitörni készült belőlem.
Üvölteni akartam torkom szakadtából, de mikor oldalra pillantva megláttam, ahogy gyermeki kíváncsisággal nézed az előttünk elúszó kacsa párt, elbizonytalanodtam.  
Hogy tehetném meg ezt veled? Hogy törhetném össze az álmod, mi jogom lenne nekem hozzá? Nehéz döntés előtt álltam és senki sem segített. Nekem kellett meghoznom a magam döntését a saját és a te védelmedben.
Már nem szerettelek. Vagyis nem úgy, ahogy azt te megérdemelted.

Gyereket akartál. Tőlem. Én élni akartam, fiatal lenni, gyáva, ostoba naiv, akit a vágy hajt a biztonság helyett. Két világ csatázott bennünk.
Mégis sokáig némán, bizonytalanul tűrtem, hogy a te álmaid valósulnak meg az enyéim helyett.
Azt tettem, amit tőlem vártál, miközben feladtam saját magam.
Én csak szabad akartam lenni. Úgy igazán szabad, de te béklyóba kötve láncoltál magadhoz.
Mégis maradtam… Aztán persze hiába akartam, már nem bírtam veled maradni.
Képtelen voltam eltűrni a hazugságot, mely ránk telepedett.

Azt éreztem, lépnem kell, vagy meghalok. 
Azt hiszed könnyen hoztam döntést, ugye? Ez minden volt csak nem könnyű.
Nem voltam boldog, nem szerettelek, de mégis a szívem szakadt meg, miközben a nálad lévő ruháim halkan egy bőröndbe dobáltam. Tudtam, hogy ha felébredsz, vissza akarsz majd tartani, ezért hallgattam mélyen.
A szívem egy része azon az estén nálad maradt. Szavak nélkül mondtam köszönetet azért, amire tanítottál.
Csak ott álltam, ott az ágy szélén, mely egykoron mindkettőnk menedékéül szolgált. Néztelek téged, ahogy csendesen alszol, de tudtam, ha tovább várok nem lesz szívem elmenni.
Így is mardosott a bűntudat azért, amit tetettem, de nem volt más választásom.
 A szívem többé képtelen volt hazudni magának, a lelkem a szabadságért kiabált.
Írhattam volna levelet, mondhattam volna valamit, de nem akartam nagyobb fájdalmat okozni neked…
Olyan volt ez az egész, mint egy rossz álom, mégis valami teljesen új kezdete.
Egy új élet, nélküled. Boldognak kellett volna lennem, de a szívem folyton a bűntudattal telt csordultig, s az emléked a sok szép helyett egy fájó heg lett, melyet semmi sem tudott begyógyítani.
Ha rád gondoltam a mosoly helyett sírni kezdtem.
A legnehezebb mégis az volt, hogy tudtam, te ugyanígy szenvedsz.
Láttam. Tucatnyi nem fogadott hívás, SMS és üzenet árulkodott arról, hogy válaszokat akarsz.
Bocsáss meg, hogy túl gyáva voltam! Elmenekültem ahelyett, hogy beszéltem volna.
Két év telt azóta. Két hosszú és küzdelmes év, magammal , a hiányoddal és a tudattal, hogy egy másik lány szívét teszed végtelenül boldoggá.

Sokszor még mindig eszembe jutsz, s álmaim hosszú óráiban még gyakran kísértesz.
Azt hittem könnyebb lesz így, de tévedtem. Szabad voltam, de valahogy mégsem.
Már nem te, hanem a hiányod zárt béklyók közé.
Mégis ugyanolyan gyáva voltam szólni, még mindig nem tudtam se sírni, se üvölteni.
Tegnap láttalak. Egy kávézóban ültél. Oldaladon egy fiatal, törékeny, szőke hajú lánnyal. Az arcodon ugyanazt a szerelmes mosolyt, mint az álmaimban, melyek egyedül akkor kísértenek, mikor végre magam is elhiszem azt, hogy elfelejtettelek.
Más voltál, mint aki az emlékeimben élt.
A hajad az évek során kissé őszes lett, a szemed alatt szarkalábak jelentek meg, de összességében nézve azt kell, mondjam, jót tett neked a változás.
Boldognak tűntél.
Boldognak, vidámnak, egy igazi kis kamasznak, mint aki most ismerkedik a szerelem bájos, mindent elsöprő érzésével.

Közben arra gondoltam, hogy talán a szabadság, amire egykoron annyira vágytam, nem is nekem, hanem sokkal inkább  neked szólt. Érdekes felismerés volt ez az élettől… Fájdalmas, de egyben felemelő volt látni, hogy azt, amire én annyira vágytam, azt te kaptad meg… Talán mert, te voltál az, aki tudott élni vele, én meg az, a valaki, aki elvesztegetett minden lehetőséget.

Ha további tartalmakra, rövidke képes beszámolókra, napi történésekre is kíváncsiak vagytok, akkor kövessetek facebookon : ITT

A megosztásokat és a kommenteket pedig nagyon köszönöm! Igyekszem hasznos, színes tartalmat gyártani. 

Képek forrása minden esetben a Pixibay, ha ettől eltér azt jelezni fogom külön!

Köszönettel : Brigitte, a blog szerzője