Ilyen az élet

4/4.rész Záró fejezet Előző részek:1.rész -> ITT2.rész -> ITT3.rész -> ITT Másnap Zoli hívására keltem. Mivel előző este csak arra volt erőm, hogy beesek az ágyba, így a vele való beszélgetés is elmaradt. Furcsa volt az érzés, hogy valaki aggódik értem, de azért egészen jól esett. Az irodába érve aztán furcsa meglepetés fogadott: mindenhol lufik és virágok… Tovább »

4/3.rész Előző részek:1.rész -> ITT2.rész -> ITT A randi hallatlanul jól sikerült. Zoli a Sarki fűszeresben foglalt le egy csendes asztalt. Bár nem említettem neki, de korábban már kinéztem ezt a helyet. Talán még a gondoldataimban is képes olvasni… Utána pedig kiültünk a Duna partra, s órákig néztük a kivilágított várost. Már idejét sem tudom,… Tovább »

4/2.rész Előző rész : ITT Zoli mellett kelni általában maga volt a csoda. Általában ő kelt előbb. A Kírával való beszélgetés után azonban képtelen voltam aludni. Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből a történteket. Órákat forgolódtam nyugtalanul a plafont bámulva. A következő kép, hogy Zoli kelteget, hogy elkések. Alig aludtam valamit. Fáradtan vonszoltam ki magam… Tovább »

Az eddigi bejegyzésekben már rengeteg szó esett arról, hogy mit és hogyan változtatott meg/vett el a koronavírus, de arról kevés szó esett, hogy mit adott. Szóval most ez utóbbiról lesz szó, mert bár most még nehéz a dolgok jó oldalát is nézni, de az éremnek mindig két oldala van , akkor is, ha az egyik… Tovább »

4/1.rész -Előbb utóbb minden kitudódott volna – mondta Zoli, miután megszakítottuk a csókunkat. Ő előbb kapcsolt, én egyszerűen ledermedtem. Nem számítottam, hogy bárki láthat minket. Mégis látott… Zoli óvatosan megszorította a kezem. Mindenki minket bámul. A kezem az övét kulcsolja át. Nincsenek többé titkok, lopott csókok az irodámban, nincs több külön kocsi, dugi SMS-s küldés értekezlet… Tovább »

Kivételesen most nem a szexista megszólalásókról, a szexmániás férfiakról (vagy nőkről) lesz szó, hanem olyan, teljesen átlagosnak tűnő emberekről, akik személye „veszélyesebb”, mit azt gondolnánk. Az én történetem főszereplője Anna (én neveztem el így). Anna egy 24 éves, velem egyidős lány, akivel a koronavírus alatt, pontosabban az önkéntes karantén hatására ismerkedtem meg az egyik facebook-os… Tovább »

Nem ért meglepetésként, mégis fájó az, hogy akikkel hosszú hónapokon át részesei voltunk egymás életének, egyszer csak eltűnünk egymás életéből, s nem marad utánunk semmi, csak az emlék. Emlék azokról a napokról, mikor hajnalban együtt nevettünk a buszon, mikor együtt kaptunk szívinfarktust, mikor megláttuk a munkalapokat, s könyveltük el, hogy nem megyünk majd időben haza,… Tovább »