Szeptember elsejével, fél év szünet után újra becsengettek, ami nagyban megosztotta az embereket. Több olyan véleményt is olvastam, miszerint a gyerekeken kísérleteznek a koronavírust illetően, de ehhez érdemben nem tudok hozzászólni. Azt viszont tudom, hogy ennek az egésznek a maga kockázatán/tain túl megvan a maga előnye is, hiszen az online oktatás során bizonyossá vált, hogy a rendszer nincs felkészülve erre a változásra és sok gyereket rendkívül megviselt kortársai és tanárai hiánya, főleg az általános iskola alsó osztályában tanulókra gondolok itt első sorban.
Bár azért érdekes vírus ez a korona… Akkor nem támad, mikor focimeccsek vannak, vagy mikor az emberek hering módjára tömörülnek a strandokon vagy épp a Balaton parton. Akkor nem… Akkor viszont már sokkal intenzívebbé válik, mikor lejár a Balatoni/ Adriai szezon. Milyen kis intelligens. Nem de? Ennek ellenére én nem mondom, hogy nincs vírus, mert van. Csak totálisan félrevezetik a népet, félelembe tartva azt, akit lehet. És ez így nagyon rossz.
Tervezni előre már nem merek, mert senki sem tudja megjósolni, hogy mit hoz a holnap. Nyilván kisebb célkitűzéseim vannak a jövőt illetően, de hogy tisztán láthassam az utam, előbb a világnak kéne rendbe jönnie egy kicsit. Most még kicsit sötétbe tárogatózás az egész. Nincsenek tiszta, körvonalazódott tervek a jövőt illetően, de az ez iránt érzett rossz érzéseim, illetve félelmeim már nem irányíthatják az életem, jobban mondva nem hagyom, hogy irányítsak.
Azt tudom, hogy szeretnék valami munkát találni, lemenni a Balatonra ( no nem fürdeni…), annyi őszi naplementét nézni, amennyit nem szégyen. Jó lenne még sétákat tenni a városban, új helyeket felfedezve, a Normafán sétálni, forró kakaót szürcsölni, forralt borozni, sütőtököt sütni és ami talán a legfontosabb : szeretnék találni valakit, aki úgy tud szeretni, ahogy én őt.
A fő cél: túlélni, koronát igazítani és újra építeni mindazt, amit ez a gazdasági világválság elvett tőlünk… mert hogy hatalmas károk keletkeztek mindannyiunk életében. Hosszú és kemény évek munkája lesz helyreállítani a dolgokat, ebben az egyben biztos vagyok.
Addig viszont nem marad más, mint várni és remélni a legjobbakat.
Ha további tartalmakra, rövidke képes beszámolókra, napi történésekre is kíváncsiak vagytok, akkor kövessetek facebookon : ITT
A megosztásokat és a kommenteket pedig nagyon köszönöm! Igyekszem hasznos, színes tartalmat gyártani.
Képek forrása minden esetben a Pixibay, ha ettől eltér azt jelezni fogom külön!
Köszönettel : Brigitte, a blog szerzője
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: