Szerintem nincs olyan ember, aki ne hallott volna a nyitott házasság intézményéről, ami sokakat felháborít, mások pedig nem törődnek vele, mondván mi közük van mások intim szférájához. Én sem törődtem vele egészen addig míg egy nap be nem sétált egy ember az életembe, aki szerető egy ilyen kapcsolatban. Én nem kérdeztem, magától mesélt.
Őszintén szólva eleinte kínosnak éreztem ez a beszélgetést, de aztán rájöttem arra, hogy minél több emberi sorsot megismerhet az ember élete során, annál nagyobb „tudás” lesz a kezében. Míg hallgattam a történetet ezer meg ezer érzés átfutott bennem, kezdve a sajnálattól, a szabadságot át egészen az értetlenségig. Hiszen Klára egy okos és csinos nő, akit nehéz volt elképzelni a szerető szerepében. Vele beszélgetve egy olyan ismeretlen, szövevényekkel teli világ tárult fel előttem, amiről korábban álmodni se mertem.
A férfi hat éve él nyitott házasságban, s ez alatt a hat év alatt számtalan másik nőt szeretett a feleségén kívül. Még szerencse, de tényleg, hogy nem konzervatív nevelést kaptam, mert abban az esetben különösen nagy bajok lettek volna a történet hallgatása közben. A dolgok ugyanis koránt sem egyszerűek. Millió kérdés volt bennem. Számomra ez a világ teljesen ismeretlen, hiszen olyan családmodellben nőtem fel, ahol még csak szóba se került az, hogy ilyen létezne. Azt hiszem úgy 18 lehettem, mikor először szembesültem azzal, hogy ilyen létezik. Csak akkor ez még teljesen megbotránkoztatott, mert fele ennyire se voltam elfogadó, mint most. Aztán persze, ahogy teltek az évek úgy lettem én is nagyon más. Ma már ha nem is értek egyet mindennel, nem sütök bélyeget arra, aki más, mint amilyen a társadalom túlnyomó többsége.
A Klára által felvázolt történet szerint a férfi látszólag boldog kapcsolatban él, olyan körülmények között, amiről egy átlagember szerintem álmodni sem mer: Audi, dizájner ruhák, lakás a Rózsadombon, gyerek és annyi pénz, amiből boldogan elélhet egy jó darabig. De egy valami nincs meg számára: a szerelem. Szerelem és szeretet nélkül pedig a pénz sem ér semmit.
Klára egy éve vált el, van egy óvodás korú fia, s mint korábban már említettem, női szemmel nézve is szép nő, amolyan sugárzó jelenség a korához képest. Nem az a tipikus kirakat nő, hanem az a hús vér ember, akit kellemesen lágy személyiséggel áldott meg az élet.
Nem tagadom, hogy többször eszembe jutott, mindenféle értékítélet nélkül, hogy egy ilyen nő, hogy lehet szerető egy kapcsolatban? – ez utóbbit fel se kellett tennem ahhoz, hogy választ kapjak: Szereti a férfit gyerekkora óta és őt amúgy se szerette soha senki így, ahogy Ő. Itt meg kell álljak egy pár gondolat elejéig, mert ez a történet nagyon ismerős. Ugyan nincs gyerekem, nem élek nyitott házasságban sem, de a szeretetlenség érzését én is ismerem. Én is voltam olyan fiúval, aki mást szeretett. Igaz akkor állítása szerint nem voltak együtt, de sem ellene sem mellette nincs bizonyíték. Elszorult a szívem. Értettem őt, ugyanakkor sajnáltam. Őt is és a feleséget is. Nyilván senki nem kényszerítette ebbe bele őket, de akkor is, a tudat, hogy a pasim mást is szeret, az felőrlő. Az, hogy én is szerethetek mást, az nem segítség. És erről fordítva is ez a véleményem, ha tegyük fel a nő a kezdeményező egy nyitott kapcsolat kialakításában. Szerintem itt, ebben a helyzetben butaság lenne nemi különbséget tenni. Ha közös akarat is, akkor se könnyebb. Mert ez két szeretethiányos, szorongó kapcsolata egymással és a külvilággal.
Bár nem vagyok szakember, hogy biztosat állítsak, de szerintem a nyitott kapcsolatok többsége egy függő kapcsolat , ahol bár a két ember nem szeretik úgy egymást, ahogy kellene, mégsem tudnak a felek egymás nélkül létezni. A baj ott van, ha a játszma elkezdődik ebben a felállásban: ígéret a szeretőnek, ígéret a feleségnek… Két külön élet. Mintha csak szerepből szerepbe lehetne ugrálni az életben, csak úgy, mint a színpadon. És az a baj, hogy a felek elhiszik az ígéreteket. A „ téged szeretlek jobban”, „ el fogom hagyni őt”, a „te vagy a világom” mondatok rózsaszín ködös fellegei mellett a valódi szándék, a színtiszta érzések jelentésüket vesztik.
Két embert nem lehet egyformán szeretni szerintem. Az egyiket mindig jobban, mindig másért szeretik. Klári is hétvégi szerető. Próbálok nem ítélkezni mások élete felett, de ez döbbenet szerintem. Értem én , hogy választás és hogy sokan döntenek emellett, mert elvileg szabadabb életet ad. Persze van, hogy ez nem így van. Például, ha a szerető a kelleténél jobban beleszeret a másikba, vagy ha a feleségnek lesz elege a helyzetből. Ezek mondjuk nem sorszerűek, de Klári szerint nem is olyan ritkák. Ő azt mondja náluk működik. A feleség tud róla. Ezt nehéz volt nekem is megérteni és nem is állítom, hogy teljesen sikerült, de igyekeztem.
Ez nem az én életem. Nem nekem kell a megmondó embernek lennem. Nem nekem kell döntést hoznom, de betekintve egy ilyen világba az ember hamar elgondolkozik azon, hogy mennyire különbözőek vagyunk. Hogy míg egyesek ebbe élnek, ezt tarják a normának, addig mások a szó hallatától is kiborulnak. Pedig nyitott házasságok léteznek. Van, amik jobban míg mások rosszabbul felépítve. De nem jogom pálcát törni senki felett. Mindenki úgy él, ahogy neki jó. Ítéletek és bélyeg nélkül. Hiszen mindenki élete és értékei mások.
Mikor Klárit arról kérdeztem boldog-e így nem felelt, csak bólintott, de az arcán kiülő mosoly árulkodó volt. Nem félt, hogy elítélem. Miért is kellene ezt tennem? Az, hogy nem értek vele egyet az teljesen más dolog és ezt neki is nyíltan elmondtam, mire ő átölelt. Hogy miért? Mert az őszinteséget lehet szépen tálalni is , úgy, hogy ne sértsük meg a másik felet. Az ítélkezés a legostobább dolog a világon, de az egyet nem értés, más, ha értelmes ember módjára tudjuk ezt közölni. Sokaknak ez nem megy. Nekem is sok idő kellett. Én elmondtam, hogy én nem élnék így, de ettől független nem fogom kiakadni sem rajta. Hiszen amíg ő így jól érzi magát, addig nincs miről beszélni.
Ha további tartalmakra, rövidke képes beszámolókra, napi történésekre is kíváncsiak vagytok, akkor kövessetek facebookon : ITT
A megosztásokat és a kommenteket pedig nagyon köszönöm! Igyekszem hasznos, színes tartalmat gyártani.
Képek forrása minden esetben a Pixibay, ha ettől eltér azt jelezni fogom külön!
Köszönettel : Brigitte, a blog szerzője
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: