„Kell, hogy legyen egy B terv”- hallottam sokszor. Hát nekem nem, hogy „B” , de még „A” tervem sincs a jövőre nézve… Őszinte leszek veletek : azt se tudom mit csinálok. És ez látszik. Eddig azt hittem nem, de rá kellett jöjjek, ez már csak akkor lehetne szembetűnőbb, ha nagy betűkkel kiírnám a homlokomra, hogy… Tovább »
Művészeti menedzser képzés vagy Vissza a Szállodaiparba – megbolondított volna az munkanélküliség?
„Kell, hogy legyen egy B terv”- hallottam sokszor. Hát nekem nem, hogy „B” , de még „A” tervem sincs a jövőre nézve… Őszinte leszek veletek : azt se tudom mit csinálok. És ez látszik. Eddig azt hittem nem, de rá kellett jöjjek, ez már csak akkor lehetne szembetűnőbb, ha nagy betűkkel kiírnám a homlokomra, hogy… Tovább »
Az eddigi bejegyzésekben már rengeteg szó esett arról, hogy mit és hogyan változtatott meg/vett el a koronavírus, de arról kevés szó esett, hogy mit adott. Szóval most ez utóbbiról lesz szó, mert bár most még nehéz a dolgok jó oldalát is nézni, de az éremnek mindig két oldala van , akkor is, ha az egyik… 
Kivételesen most nem a szexista megszólalásókról, a szexmániás férfiakról (vagy nőkről) lesz szó, hanem olyan, teljesen átlagosnak tűnő emberekről, akik személye „veszélyesebb”, mit azt gondolnánk. Az én történetem főszereplője Anna (én neveztem el így). Anna egy 24 éves, velem egyidős lány, akivel a koronavírus alatt, pontosabban az önkéntes karantén hatására ismerkedtem meg az egyik facebook-os… 
Nem ért meglepetésként, mégis fájó az, hogy akikkel hosszú hónapokon át részesei voltunk egymás életének, egyszer csak eltűnünk egymás életéből, s nem marad utánunk semmi, csak az emlék. Emlék azokról a napokról, mikor hajnalban együtt nevettünk a buszon, mikor együtt kaptunk szívinfarktust, mikor megláttuk a munkalapokat, s könyveltük el, hogy nem megyünk majd időben haza,… 
Jó tudom, lehetett volna egy jobb címet is adni az írásnak, de elsőre ez jutott eszembe és végül is a tartalom is hasonló lesz : kihíváskeresés egy olyan évben, amiből egy is bőven sok… Tavaly még nagy tervekkel, vágyakkal álltam a színesbe borult égbolt felett, ahol a szokásos éjféli tűzijáték adta mindenki tudtára, hogy új… 
Jól gondoljátok, hogy ez az írás megint egy kicsit tabu téma, mert arról, hogy az élete összeomlott nagyon kevés ember mesél. Ahogy arról is, hogy milyen sírva hazajönni az állásinterjúkról, vagy még rosszabb választ se kapni a beadott jelentkezésekre. Mert hát mégis, lássuk a rosszban a jót ( sokaknak ez volt a taktikája, nekem abszolút… 
Az utóbbi időszak elég meredek volt részemről, de szerintem ezzel, ebben a helyzetben nem vagyok egyedül. Nem tagadom, gyötrelmes heteken vagyok túl, és ez még nem is a történet vége. Mióta március végén a próbaidősként elbocsájtottak a munkahelyemről, azóta valahogy nem találtam a helyem. Én, aki világ életében 1000 fokon égett, mindig csinált valamit megint… 
Nehéz téma, s nem is gondolnánk hány embert érint akár a közvetlen, akár a távolabbi környezetemben. Nekem például közel fél évig úgy voltak étkezési zavaraim, hogy sem a családom, se a barátaim nem vettek észre belőle nagyjából semmit, azt az egy barátnőmet kivéve, aki végig mellettem volt és támogatott. Vele kéz a kézben jártuk… 
Mióta otthon vagyok akarva- akaratlanul sokkal több időm jut a közösségi média oldalak böngészésére, kiváltképp a kék emblémásére, ahol most boldog boldogtalan osztja meg egymással a tapasztalatait, érzéseit, fájdalmait, családi életét és étkezési szokásait. Ugyan nem szokásom mindenki ügyes bajos dolgát kivesézni, mert jó esetben nincs is időm erre, de mivel jelenleg megnövekedett a szabadon… 
Vannak dolgok, amikről az ember csak nagyon nehezen ír, na, hát ez pont egy ilyen téma. Igazából nem tudom, mitől félek jobban: a személyes érintettség miatti ítéletektől vagy attól, hogy kiderül, hányan is szenvednek ettől a környezetemből… 2016. május- november 65 kiló voltam. Magamhoz képest egészen „jól” néztem ki, már ha lehet ilyet mondani. A… 