Az eddigi bejegyzésekben már rengeteg szó esett arról, hogy mit és hogyan változtatott meg/vett el a koronavírus, de arról kevés szó esett, hogy mit adott. Szóval most ez utóbbiról lesz szó, mert bár most még nehéz a dolgok jó oldalát is nézni, de az éremnek mindig két oldala van , akkor is, ha az egyik… Tovább »
Hogyan alakítsuk a veszteséget nyereséggé? – a koronavírus sztori folytatása
Az eddigi bejegyzésekben már rengeteg szó esett arról, hogy mit és hogyan változtatott meg/vett el a koronavírus, de arról kevés szó esett, hogy mit adott. Szóval most ez utóbbiról lesz szó, mert bár most még nehéz a dolgok jó oldalát is nézni, de az éremnek mindig két oldala van , akkor is, ha az egyik… Tovább »
4/1.rész -Előbb utóbb minden kitudódott volna – mondta Zoli, miután megszakítottuk a csókunkat. Ő előbb kapcsolt, én egyszerűen ledermedtem. Nem számítottam, hogy bárki láthat minket. Mégis látott… Zoli óvatosan megszorította a kezem. Mindenki minket bámul. A kezem az övét kulcsolja át. Nincsenek többé titkok, lopott csókok az irodámban, nincs több külön kocsi, dugi SMS-s küldés értekezlet… 
Kivételesen most nem a szexista megszólalásókról, a szexmániás férfiakról (vagy nőkről) lesz szó, hanem olyan, teljesen átlagosnak tűnő emberekről, akik személye „veszélyesebb”, mit azt gondolnánk. Az én történetem főszereplője Anna (én neveztem el így). Anna egy 24 éves, velem egyidős lány, akivel a koronavírus alatt, pontosabban az önkéntes karantén hatására ismerkedtem meg az egyik facebook-os… 
Nem ért meglepetésként, mégis fájó az, hogy akikkel hosszú hónapokon át részesei voltunk egymás életének, egyszer csak eltűnünk egymás életéből, s nem marad utánunk semmi, csak az emlék. Emlék azokról a napokról, mikor hajnalban együtt nevettünk a buszon, mikor együtt kaptunk szívinfarktust, mikor megláttuk a munkalapokat, s könyveltük el, hogy nem megyünk majd időben haza,… 
Néma voltál te, néma voltam én is és minden más körülöttünk. Nem tudtam, hogy mondhatnám el neked azt, ami már hónapok óta kitörni készült belőlem.Üvölteni akartam torkom szakadtából, de mikor oldalra pillantva megláttam, ahogy gyermeki kíváncsisággal nézed az előttünk elúszó kacsa párt, elbizonytalanodtam. Hogy tehetném meg ezt veled? Hogy törhetném össze az álmod, mi jogom… 
Jó tudom, lehetett volna egy jobb címet is adni az írásnak, de elsőre ez jutott eszembe és végül is a tartalom is hasonló lesz : kihíváskeresés egy olyan évben, amiből egy is bőven sok… Tavaly még nagy tervekkel, vágyakkal álltam a színesbe borult égbolt felett, ahol a szokásos éjféli tűzijáték adta mindenki tudtára, hogy új… 
Jól gondoljátok, hogy ez az írás megint egy kicsit tabu téma, mert arról, hogy az élete összeomlott nagyon kevés ember mesél. Ahogy arról is, hogy milyen sírva hazajönni az állásinterjúkról, vagy még rosszabb választ se kapni a beadott jelentkezésekre. Mert hát mégis, lássuk a rosszban a jót ( sokaknak ez volt a taktikája, nekem abszolút… 
Ezt a novellát szeretném azoknak a kollégáimnak ajánlani, akik hozzám hasonlóan nehéz helyzetbe kerültek és nem látják a kiutat. És azoknak a volt munkatársaimnak is,akik nélkül ma nem tartanék ott,ahol . Szeretném, ha tudnátok, büszke vagyok rátok és öröm volt veletek dolgozni !!! Hat óra harminc. Aznap is korán érkeztem, hiszen hét előtt soha nem… 
Azt előre szeretném tisztázni a novellával kapcsolatban, hogy nem rólam szó, hanemegy ismerősömről. Tud róla, hogy ez a novella megszületett, sőt ő kérte, hogy ha már írok tegyem meg, hogy elmesélem a történetét, hogy szolgáljon tanulságként: az öngyilkosság nem megoldása semmire. Tehát minden 100%-ban az Ő hozzájárulásával történt! Félhomály és néma csend. Csak a fejében… 
Mikor elkezdtem blogot írni egy dolog lebegett a szemem előtt : tabuk nélkül mutatni a valóságot. Megtehettem volna, hogy csak a szépet, a jót, az értékeset és építőt, mint számos más ember teszi (szerk.: és ezzel nincs is semmi gond), de én nem erre vállalkoztam. Az, hogy tudjak beszélni a rosszról is számtalan évnek kellett… 