Ilyen az élet

Az utóbbi időszak elég meredek volt részemről, de szerintem ezzel, ebben a helyzetben nem vagyok egyedül. Nem tagadom, gyötrelmes heteken vagyok túl, és ez még nem is a történet vége. Mióta március végén a próbaidősként elbocsájtottak a munkahelyemről, azóta valahogy nem találtam a helyem. Én, aki világ életében 1000 fokon égett, mindig csinált valamit megint… Tovább »

Mióta új helyen dolgozom, sokszor vagyok fültanúja a kollégáim telefonhívásainak, amit véletlen sem diszkréten kezelnek, de ez legyen az ő bajuk. Nyilván én ezt ki is használhatnám, de nem fogom. Illetve annyiban mégis, hogy most az ő történetük egy kicsit a sajátommá is válik. Mint tudjuk a dohányzó minden munkahelyen központi hely, az információ áramlás… Tovább »

   Kedveskéim, ahogy a címből is feltűnhet ez az írás elsősorban azoknak a sorstársaimnak szól, akik nemsokára hosszú órákon keresztül jegyzetekkel a kezükbe fognak szentségelni, mert míg a többi ember a strandon élvezi a napsütést, a finom nyári meleget… Hát ez van. De ettől függetlenül nem kell rögtön depresszióba se esni, mert azért nem az… Tovább »

Mint páran már tudjátok rólam, január végéig még egyetemre járok, ahol a tantervbe bele van építve egy fél éves szakmai gyakorlat. Idén februárban én is elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogy választanom kellett egy gyakorlati helyet, ami nálam nem várt nehézségekbe ütközött: először egy olyan helyet választottam, amit az iskola nagy nehezen fogadott csak el, de… Tovább »

Fejlesszük önmagunk, tanuljunk online, nézzünk belefelé – ezek azok a tanácsok, amiktől már a hajam is égnek áll és még idegesebb leszek azért, mert nekem ez nem megy. És itt nem arról van szó, hogy ne próbáltam volna, mert eddig mást se tettem, mint ültem és próbálkoztam belesimulni ebbe a megváltozott helyzetbe. Aztán feladtam. Feladtam,… Tovább »

  Nehéz téma, s nem is gondolnánk hány embert érint akár a közvetlen, akár a távolabbi környezetemben. Nekem például közel fél évig úgy voltak étkezési zavaraim, hogy sem a családom, se a barátaim nem vettek észre belőle nagyjából semmit, azt az egy barátnőmet kivéve, aki végig mellettem volt és támogatott. Vele kéz a kézben jártuk… Tovább »

Na, jó ez a megszólítás kicsit erős, hiszen nem igen szoktunk egy világjárványnak levelet írogatni, de ettől most tekintsünk is el, s kicsit próbáljuk átvitt értelembe értelmezni a következő sorokat… Eleinte nem vettelek komolyan, hiszen olyan távolinak tűntél, de egy nap mégis csak beférkőztél az életemben és sajnos közelebbi ismerősök lettünk, mint szerettem volna. Elkezdtem… Tovább »

Mióta otthon vagyok akarva- akaratlanul sokkal több időm jut a közösségi média oldalak böngészésére, kiváltképp a kék emblémásére, ahol most boldog boldogtalan osztja meg egymással a tapasztalatait, érzéseit, fájdalmait, családi életét és étkezési szokásait. Ugyan nem szokásom mindenki ügyes bajos dolgát kivesézni, mert jó esetben nincs is időm erre, de mivel jelenleg megnövekedett a szabadon… Tovább »

Vannak dolgok, amikről az emberek nem szívesen beszélnek. Ilyen a magánéletük is. Hát én most kivételt teszek. Amúgy sem értek egyet ezekkel a társadalmi normákkal. Szabályok. Minek? Az emberek úgysem tartják be őket. Akkor meg? Az életem sosem volt egyszerű, annyi szent. Már kamaszként tönkretettem a szüleim idegrendszerét. Tizennégy lehettem, amikor először leléptem otthonról valami… Tovább »

  Sokáig gondolkoztam azon, hogy megírjam-e a történetem, végül egy barátnőmmel folytatott beszélgetés ébresztett rá, hogy mennyien járunk hasonló cipőben. A mérgező párkapcsolat(ok)ról ezer meg ezer írást találni az internet bugyraiban, a mérgező barátságról ellenben csak elvétve, holott legalább annyi fájdalommal jár ez is. Mióta az eszemet tudom vonzanak a nehéz, már-már “betörhetetlen” emberek, azok,… Tovább »